A Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) ösztöndíjasa, Váncza István döntőbe jutott a BOK-csarnokban zajló felnőtt Európa-bajnokság szombati versenynapján, a 67 kilogrammosok között.
U23-as Európa-bajnokunk az első körben technikai tussal (8–0) nyert a portugál Pedro Miguel De Matos Oliveira ellen. A nyolcaddöntőben jöhetett a moldovai Donior Islamov. Aktívan kezdett a magyar, végig irányította az összecsapást, így az ellenfelét intették meg. A parterhelyzetből aztán kiemelte riválisát és nagy ívben eldobta, így 5–0-s előnnyel vonulhatott a pihenőre. Váncza a második meccsét sem engedte végigmenni, mert állásból megkontrázta ellenfele akcióját, rogyasztásból eldobta, azaz ezt is technikai tussal, 9–0-val nyerte meg.
Váncza a folytatásban az U23-as Európa-bajnok, felnőtt világbajnoki bronzérmes, olimpiai ötödik grúz Ramaz Zoidze ellen rácáfolt a papírformára, és – ha lehet – még jobb teljesítménnyel diadalmaskodott a kontinensviadal eddigi talán leglátványosabb kötöttfogású meccsén.
A fiatal kötöttfogású a korábbiakhoz hasonlóan energikusan kezdett, fél perc után már lecsavarta (2–0), majd kiemelte a szőnyegen túlra az ellenfelét (3–0). A grúzok vitatták az akciósorozatot, ám a videózás megerősítette az eredeti ítéletet, így 4–0-ról folytatódott a küzdelem. Sokat nem kellett várni az újabb izgalmakra, a második perc elején ugyanis a grúz indított jól, de nem tudta átbillenteni Vánczát, aki kontrázott és mögé került, majd kiemelte riválisát, de az belefogott a dobásba. A bírók érthetetlen módon négy pontot ítéltek a grúz birkózónak, s csupán egyet Vánczának, amit azonnal visszanézetett Módos Péter. A hosszas tanakodás után a zsűriasztalnál két-két pontot adtak mindkét félnek, így 6–2-ről folytatódott a küzdelem.
A második menetben tovább parádézott Váncza, előbb egy vesztes szituációból bújt ki és vitte le riválisát, majd az ötödik percben újabb levitel után tusba szorította Zoidzét, és óriásit üvöltve fogadta a szőnyegen a berohanó kapitányt.
„Soha nem birkóztunk még egymás ellen a grúz fiúval, tudtuk, hogy nagyon ügyes, de szerencsére én ügyesebb voltam nála. Hatalmas csatát vívtunk egymással, meglehetősen szokatlan volt, rengeteg kétes helyzet alakult ki, amelyekből hál’ Istennek én jöttem ki jobban. Az összes meccsen jól mozogtam, és általában jól sül el az, amikor így van” – értékelt Váncza.
Váncza az elődöntőben a hórihorgas örmény Eb-bronzérmessel, Szlavik Galsztjannal csapott össze.
Utóbbit figyelmeztették először (1–0 ide), és a lenti helyzetből nem sok hiányzott Vánczának a pörgetéshez, ám a valószínűtlenül hosszú karú-lábú örmény végül üggyel-bajjal kivédekezte a partert.
Rögtön a szünet után egymásnak rontottak a felek, ebből megint Váncza jött ki jobban, aki újabb egy pontért kitolta Galsztjant – majd rá fél perccel később szorult helyzetében megismételte ugyanezt (3–0). Két perccel a vége előtt aztán az örménynek sikerült megcsinálnia egy mögé kerülést (3–2), majd a szőnyegbíró pont akkor sípolt közbe, amikor lentről a pörgetést végrehajtotta volna.
Az örmények be is dobták a challenge-et, de a videózás után sem változtattak az eredeti ítéleten, ráadásul így az elvesztett challenge-ért még Váncza kapott plusz egy pontot (4–2). A fennmaradó időben a magyar versenyző szépen kivédekezte ellenfele összes támadását, így 23. születésnapja előtt néhány héttel Európa-bajnoki döntőt birkózhat hazai közönség előtt!
„Piszok nehéz meccs volt. Nagyon kellemetlen ellenfél az örmény, két fejjel magasabb nálam, egyszerűen nem tudtam, milyen akciót csinálhatnék rajta. Végül a kitolások bejöttek. Boldog vagyok, de ez még nem a vége, addig nem lehet felhőtlen az örömöm, amíg nem nyerem meg az aranyérmet. Az egész csapat nevében köszönöm, hogy telt ház előtt küzdhettünk, felejthetetlen élményt okoztak a kilátogatók, arról nem is beszélve, mennyi plusz erőt adtak…” – értékelt Váncza István.
Fotó: Róth Tamás