„Az összes olyan fiatalnak javaslom a csatlakozást, aki szeretne nagy eredményeket elérni a birkózásban. Mi segíthetünk abban, hogy az álmait valóra váltva az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki dobogóig tereljük a pályafutását. Minden lehetőséget megadunk a naggyá válás útján, de persze azt sem szabad elfelejteni, hogy az álmok valóra váltása alázattal és kőkemény munkával jár” – mondja a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) szabadfogású szakágvezetője, Gulyás István
Gulyás István 1993 óta dolgozik birkózóedzőként; pályafutását a Csepeli BC-ben kezdte, 1997-től pedig 22 évig irányította a magyar szabadfogású válogatottat (egy év kihagyással, hiszen ez idő alatt a női nemzeti együttes élére állt). Tanítványai világ- és Európa-bajnoki, olimpiai érmekkel öregbítettég a sportág hazai hírnevét.
„Huszonhárom esztendővel ezelőtt nagy lehetőséget kaptam az élettől; fiatal csapatból kellett nemzetközi szinten ütőképes alakulatot nevelnem. Gyakorlatilag ugyanez a helyzet itt, a KIMBA-ban is. Új alapokra kell helyeznünk a magyar szabadfogást, és reményeim szerint jóval kevesebb hibával tesszük ezt, mint korábban. Néhány éven belül már az utánpótláskorúak nemzetközi mezőnyében szeretnénk több sportolót is a dobogó bármely fokáig repíteni. Ehhez persze az kell, hogy a korosztályos válogatott ötven-hatvan százaléka éremeséllyel lépjen szőnyegre” – fogalmazza meg gondolatait akadémiánk szabadfogású szakágvezetője, Gulyás István.
Tekintsünk vissza 2001-re, amikor a hazai szövetség akkori elnöke, a Magyarország 100. olimpiai bajnoki címét szerző Hegedüs Csaba megalapította a Mr. Tus birkózó-sportiskolát. A nevelőműhely negyven gyerekkel kezdődött, akikkel három edző foglalkozott nap mint nap. Ugyanakkor a komoly szabadfogású képzés kimaradt a programból. Mekkora hátrányt jelentett ez a fogásnem fejlődésében?
„Látszódott az eredményeken, hogy az ott pallérozódó kötöttfogásúak közül többen a világ élvonalába értek. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy Magyarországon hihetetlenül erős szabadfogású bázis alakuljon ki. Úgy érzem, az akadémia ehhez minden alapot megad; már csak a versenyzőkkel és a szakmaisággal kell megtöltenünk.”
A szakember kitért a központosított rendszer fontosságára is.
„A vidéki klubokban gyakran jelentkezik az a probléma, amely szerint tizenöt-tizenhat évesen már vajmi kevés edzőpartnere van azoknak a gyerekeknek, akik esetleg arra rendeltetettek, hogy a világversenyeken érmesek legyenek. Az egyesületükben ebből adódóan nem tudnak olyan mértékben fejlődni, amely ahhoz szükséges, hogy elérjék, amire hivatottak. Az akadémia lesz az a hely, ahol reményeink szerint az ország legtehetségesebb birkózói készülhetnek együtt, a legmagasabb szakmai feltételek mellett.”
Gulyás elmondta, a meglévő, meglehetősen nagy külföldi kapcsolatrendszerét felhasználva arra is lesz lehetőség, hogy a világ birkózó-nagyhatalmaival együttműködve közösen edzőtáborozzanak a még hatékonyabb munka érdekében.
„Először fel kell mérjük a sportolókat, milyen állapotban vannak, és ehhez mérten kezdhetjük el a programot. Néhány hónapba telik majd, hogy egységes szintre emeljük az edzettsét, és csak ezután növeljük az tréningek számát, minőségét. Már kadétkorban szükség van hat-nyolc olyan nemzetközi versenyre ahhoz, hogy le tudjuk mérni, hol tartunk, s meddig kell eljutnunk. Ez a viadalszám már önmagában hatalmas lelki erőt adhat a sportolóknak, hiszen részsikereket érhetnek el. Úgy vélem, a világon bárhol megsüvegelnék a csepeli létesítményünket. Magam is rengeteg akadémiával találkoztam már a hosszú évek alatt, de ehhez hasonlót még nem láttam. Az összes olyan fiatalnak javaslom a csatlakozást, aki szeretne nagy eredményeket elérni a birkózásban. Mi segíthetünk abban, hogy az álmait valóra váltva az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki dobogóig tereljük a pályafutását. Minden lehetőséget megadunk a naggyá válás útján, de persze azt sem szabad elfelejteni, hogy az álmok valóra váltása alázattal és kőkemény munkával jár.”
Írta: Krasznai Bence