Szabó Martin és Szabó Patrik testvérek, mindketten a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) szakmai stábját erősítik. Előbbi a kötöttfogású csapat edzőjeként, utóbbi pedig sportszakmai asszisztensként.
Szabó Patrik Németh Iván szakmai operatív menedzser segítőjeként rengeteg papírmunkát végez, emellett a technikai feladatok ellátásáért is felel nevelőműhelyünkben. Elmondta, azóta imádja ezt a sportágat, amióta az eszét tudja.
„Édesapám is birkózó volt, a bátyám egyébként szertornával kezdett, és csak ezután váltott. Folyamatosan a teremben voltam. Az egyik pillanatban még a szőnyeg mellett játszottam, tologattam a kisautóimat, a másikban meg arra lettem figyelmes, hogy én is edzek” – emlékszik vissza a kezdetekre Patrik.
Szabóék a 2000-es évek közepén csatlakoztak a Hegedüs Csaba által alapított Mr. Tus birkózó-sportiskola képzéséhez. Martin négyszeres felnőtt országos bajnoknak mondhatja magát, és mindketten büszkék lehetnek arra, hogy egy-egy Európai Játékokon és Európa-bajnokságon képviselték a magyar színeket. Előbbin ráadásul együtt, 2015-ben, Bakuban vettek részt.
„A sok szép közös emlék közül talán ez a legkedvesebb. Én az azt megelőző évi orosz világbajnoktól, Csingiz Labazanovtól kaptam ki hetvenöt kilóban. Sokáig pariban voltam vele, de egy hibát követően végül hat nullás vereséget szenvedtem. Patrik az első akadályt sikerrel vette a finn Marko Kivimaki ellen két súlycsoporttal feljebb, a következő körben viszont már nem bírt a litván riválissal, Aleksandr Kazakeviccsel. Egyébként esetemben csak az utolsó pillanatban dőlt el, hogy utazhatok, Szabó László lépett volna szőnyegre, de egy héttel az esemény előtt eltört a bordája.”
A Szabó testvérekről elmondható, azért nem sikerült kiharcolniuk az első számú válogatottságot a felnőttmezőnyben, mert mindig akadt előttük egy-két olyan ember idehaza, aki legyőzte őket. Patrik a 80 és a 86 kilogrammos, és a kettő közötti kategóriákban versenyzett, Martin pedig 66 és 77 kiló között mozgott. Előbbinek a kétszeres világbajnok Bácsi Péterrel – akadémiánk és a Magyar Birkózószövetség szakmai igazgatója –, az olimpiai és világbajnoki ezüstérmes Lőrincz Viktorral, valamint a már említett vb-harmadik Szabó Lászlóval gyűlt meg a baja, Martint pedig Bácsi mellett az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Lőrincz Tamás állította meg gyakran.
„Huszonöt évesen úgy éreztem, valószínűleg nem tudom kiszorítani a riválisaimat a válogatottból – magyarázza Patrik. – Eleinte eldöntöttem, nem járok tovább a táborokba, a következő egy évben pedig a tréningek száma is csökkent. De semmiképpen nem akartam elszakadni a birkózástól: szép lassan edző vált belőlem Szigetszentmiklóson. Heti háromszor még mindig tartok foglalkozásokat, és mivel nagyon szeretem, elkezdtem a szakedzőnek tanulni a Testnevelési Egyetemen.”
„Sok minden hiányzott ahhoz, hogy világklasszis váljon belőlem, de legfőképp amiatt nem nyílt rá lehetőségem, mert általában minden idők egyik legjobb magyar birkózója, Lőrincz Tamás szerepelt a súlycsoportomban – veszi át a szót Martin. – Igaz, juniorként egyszer legyőztem őt. Viszonylag magas vagyok, túl sokáig fogyasztottam hatvanhat kilóra, ez is gátolhatott a fejlődésemben. Szeretném, ha az akadémisták nem követnék el ugyanezt a hibát, hiszen az utánpótlásban elért sikerek másodlagosak. A legfontosabb az, hogy felnőttkorukra kihozzuk belőlük a legtöbbet. Dietetikus dolgozik nálunk, és az orvosi csapatunk is kiemelkedő. Rendszeresen mérjük a gyerekek testtömegindexét, a testzsírszázalékukhoz igazítva javasolnánk nekik súlycsoportot. Mindezt annak érdekében, hogy ne akadályozzuk a folyamatos fejlődésüket.”
Szabó Martin kifejtette, rendkívül elégedett a KIMBA-ban zajló szakmai munka minőségével:
„Mindenre odafigyelünk. A vitaminellátásukra, a gyógytornára, a mentális egészségükre és a tanulmányi eredményeikre is. Masszőr, gyógytornász, pszichológus egyaránt foglalkozik velük, és mindez nagyban hozzájárul a sikeres munkavégzésünkhöz. Már az első generációból tudnék tizenöt-húsz olyan srácot említeni, aki igazán sokra viheti. A szakemberek folyamatosan feljegyzik, egyes sportoló esetében mire kell figyelni, így az év végére mindenkiről teljes képet kapunk, pontosan tudni fogjuk, kinél, mire kell ügyelnünk. Ráadásul a szülők is rendszeresen kaphatnak pontos képet arról, milyen állapotban van a gyerekük, s arról, hogy mi történik velük. A kollégiumi nevelőtanárok szintén sokat segítenek, ők is tudják, mivel jár az élsportoló élete, és ha valakinek például fáj valamije, egyből jelzik nekünk, mi pedig így időben reagálhatunk az összes felmerülő problémára. Egyre többen vannak az edzéseken, a gyerekek szeretnek ide járni, érzik, hogy mekkora lehetőség a KIMBA által megteremtett. Nekünk is furcsa néha hatvan-hetven gyerekkel egyszerre együtt dolgozni, de épp ez a célunk: a legjobbak a legjobbakkal dolgoznak, és ez extrán motiválja őket. Rendkívül élvezem a munkát, és úgy vélem, tényleg igazán nagy sikereket érhetünk el.”
Írta: Krasznai Bence