A múlt szinte mindig hatással van a jelenre. Így van ez a Mr. Tus-sportiskola és a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia kapcsolatával is, hiszen előbbi szakmai koncepciójára alapozva zajlik a munka Csepelen. Sorozatunkban olyan, a Mr. Tus-ban nevelkedett birkózókkal beszélgetünk, akik a sportban és az életben egyaránt becsülendő pályát tudhatnak maguk mögött. Hatodik vendégünk a kötöttfogású 71 kilogrammosok között világ- és Európa-bajnok Korpási Bálint.
Korpási Bálint esetében az alaptémától eltérve, rendhagyó módon kell kezdenünk írásunkat, hiszen nem mehetünk el amellett, hogy klasszisunk a 72 kilogrammosok között megnyerte a múlt héten véget ért belgrádi egyéni világkupát – ezzel hangolva a tavaszi, budapesti olimpiai kvalifikációs versenyre, amelyen az ötkarikás programban szereplő 67 kilóra fogy.
„Furcsa éven vagyunk túl, a koronavírus-járvány minden elképzelést felülírt. A nyár elején még arról lehetett hallani, hogy felnőtt-világbajnokságot rendezhetnek Szerbiában, így arra az eseményre készült mindenki. Csakhogy az egyre nagyobb méretet öltő pandémia miatt világkupává minősítették a viadalt. Igaz, nem úgy birkóztam, ahogy szerettem volna, ám így is örültem az aranyéremnek; 2021 előtt biztató. Jövőre lesz utoljára lehetőségem arra, hogy kvalifikáljam magam a játékokra; december 28-án kezdjük az alapozást, nagyon kell figyelnem a súlyomra és jól beosztanom az erőmet” – magyarázza Korpási Bálint.
Egy próbát megér neki – nem szeretné, ha tíz év múlva eszébe jutna: „mi lett volna, ha…”
Tudni illik, Bálint igazi küzdő. Legfőképpen a kitartásának köszönheti, hogy a felnőttmezőny legjobbjai között tartják számon; életében először 28 (!) évesen, 2015-ben a minszki az Európa Játékokon állt dobogóra világversenyen, annak is a második fokára. Azóta hétszer nyert érmet a világ- és Európa-bajnokságokon.
Korpási már a Mr. Tus-sportiskolában is összeszorított fogakkal edzett azért, hogy ő legyen a legjobb: 2001-ben költözött a fővárosba – négy évvel a birkózókarrierje indulását követően.
„Tokodi gyerekként Bacsa Ferenc volt a nevelőedzőm; amikor kiderült, hogy ő lesz az abban az évben rajtoló Mr. Tus vezetőedzője, magától értetődő volt, hogy mi is vele tartunk. Mindössze harminckét kilósan érkeztem Budapestre, és az igazat megvallva nagyon mélyen éltem meg a kezdeti időszakot: a beilleszkedés nehezen ment, lévén, hogy nagyon kicsi voltam, és emiatt sokat piszkáltak a nagyobbak. Számtalanszor megfordult a fejemben, hogy hazautazom, de végül kitartottam, és a második évtől már javult a helyzet.”
Bálintot megfogták a mesterek által tartott negyedórás, edzés előtti beszélgetések, amelyeken Bacsa Ferenc, Struhács György és Takács Ferenc meséltek az olimpia hangulatáról, valamint a világversenyeken átélt megannyi történetről.
„Elsősorban nekik köszönhetem a legtöbbet. A szövetség akkori elnökének, Hegedüs Csaba vezetésével olyan koncepciót hoztak létre, amelynek segítségével – és persze kellő kitartással – tényleg a világ élmezőnyéig juthattunk. Emberileg és szakmailag is a tőlük telhető legtöbbet adták nekünk, és emiatt hálás vagyok.”
Nevetve emlékszik vissza: a fővárosi srácok ugróiskolásként nevezték a Mr. Tusban nevelkedő vidéki fiúkat, akik minden verseny előtt – egy egész szőnyeget elfoglalva – akrobatikus mozdulatokkal próbálták megrémíteni riválisaikat; általában sikeresen…
A szakemberek tehetségesnek tartották Bálintot, de ahogyan fogalmaz: „nem szupertehetségnek, mint Lőrincz Tamást, aki egyazon évben – még diákként – két korosztályban, kötött- és szabadfogásban egyaránt győzött az országos bajnokságon.”
Voltak álmai, és az utánpótláskorúként szerzett két junior és egy kadét Európa-bajnoki érme is elég önbizalmat adott neki ahhoz, hogy a felnőttmezőny legjobbjaihoz akarjon felnőni. A képlet ugyanakkor közel sem volt ennyire egyszerű: 2012-ig a súlycsoportjában, a 66 kilogrammosok között nem ő volt az elsőszámú ember, hanem Lőrincz Tamás. Próbálkozott lejjebb, 60 kilósként és feljebb, 74 kilogrammosként, de számára egyik kategória sem volt ideális. Az áttörést 2014 hozta, amikor a nemzetközi szövetség bevezette az úgynevezett nem olimpiai súlyokat, ezzel együtt a 71 kilót, és ez viszont már tökéletes választásnak bizonyult: nyolc világversenyen nyert érem lett az eredménye. Hogy tudja-e még ezt is fokozni? Nos, erre hamarosan választ kapunk…
Korpási amondó, a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia nyújtotta világszínvonalú feltételek által olyan lehetőséghez jutnak a jövő – remélhetőleg – bajnokai, amellyel muszáj élniük. És mi mást tanácsolhatna a csatlakozóknak: „soha ne adják fel az álmaikat, és minden nap tegyenek egy plusz lépést előre annak érdekében, hogy elérjék azokat!”
Írta: Krasznai Bence