Augusztus második felétől rehabilitációs vezetőként és gyógytornászként akadémiánkat erősíti Vajay-Gazsó Dorottya, aki nyolc éve dolgozik élsportolókkal. A szakmai pályafutásáról és a nálunk végzett munkájáról, valamint a terveiről egyaránt beszélgettünk vele.
Vajay-Gazsó Dorottya a Testnevelési Egyetemen és a Semmelweis Egyetemen egyaránt szerzett diplomát, jelenleg is képzi magát, manuálterápiát tanul. Futballakadémián kezdte karrierjét, majd hat évig dolgozott a női kézilabda NB I-ben szereplő FTC-Rail Cargo Hungariánál.
„Nemrégiben edzőváltás történt a csapatban, ezzel együtt én is távoztam. Nem távolodtam el azonban az FTC-től, jelenleg is én vagyok a férfi vízilabdacsapat gyógytornásza. A KIMBA szakami igazgatója, Lőrincz Tamás nyáron keresett meg azzal, hogy segítsem az akadémia rehabilitációs részlegének kialakítását, hiszen ez is az eredményesebb utánpótlás-nevelést és versenyzést szolgálja. Örömmel mondtam igent a megkeresésre, augusztus második fele óta főállásban dolgozom itt, napi szinten találkozom a gyerekekkel” – fogalmazott honlapunknak Gazsó Dorottya.
De mivel is foglalkozik nálunk pontosan?
„A cél rehabilitációs rendszer felállítása, meg kell szerveznünk az ellátás menetét, az orvosi rendelést és a kezelési metódusokat. Tehát azt találjuk ki, hogy sérülés esetén miként zajlik a rehabilitációs munkáig tartó időszak, hogyan folyik a konkrét rehabilitáció, valamint az ezt követő, edzésekre átvezető folyamat.”
Gazsó Dorottya kifejtette, az első lépés a fix orvosi rendelés meghatározása volt: „Majd áttértünk arra, hogy felépítettük az állandó prevenciós foglalkozásokat, amelyeket minden hétfőn és szerdán tartunk a gyerekeknek, mindhárom szakágban. Igazi csapatként dolgozunk együtt, átbeszéltük, pontosan mi is történt az elmúlt két évben, értékeltük az időszakot, és kidolgoztuk, mire van a legnagyobb szükség. Mindemellett harminchárom sportolón úgynevezett inbody-mérést is elvégeztünk, amely a testösszetételüket analizálja.”
Rehabilitációs vezetőnkre eddig pozitív hatást gyakorolt nevelőműhelyünk: „Nagyon tetszik a légkör, és a kollégák nyitottsága. Azt kértem tőlük, hogy amolyan mankóként tekintsenek rám és a rehabilitációs csapat munkájára, hiszen mi is azért dolgozunk, hogy minél eredményesebb lehessen az akadémiai munka. Márpedig ez szoros kohéziót igényel, rendkívül fontos az egymás iránti bizalom és a kommunikáció. Sok tervem és elképzelésem van, amit meg szeretnék valósítani, olyan folyamat indult el, amelynek a sikere remélhetőleg nemzetközi szinten is megmutatkozik.”
Írta: K. B.
Fotó: F. L.