Pontosan 51 évvel ezelőtt, 1970. április 9-én tragikusan fiatalon hunyt el akadémiánk, a KIMBA névadója, Kozma István. A Magyar Birkózó Szövetség elnöke, s egyben a KIMBA alapítója, Németh Szilárd, nevelőműhelyünk szakmai főtanácsadója, Hegedüs Csaba és a KIMBA kurátora, Süle László koszorúval emlékezett meg az Új Köztemetőben a sportág egyetlen hazai kétszeres olimpiai bajnokáról, aki nem mellesleg háromszor ünnepelhetett világ-, s egyszer Európa-bajnoki címet.
Milyen gondolatok kavarognak a fejében, amikor meglátogatja Kozma István sírját? – tettük fel a kérdést a Magyarország 100. olimpiai bajnoki címét szerző Hegedüs Csabának, aki két évvel a klasszis halála után állt fel az 1972-es müncheni játékok dobogójának a legfelső fokára.
„Kozma István nyitott ajtót nekem, amikor megérkeztem a Vasasba 1967-ben; attól a pillanattól kezdve a mellére ölelt és barátként bánt velem. Sokat edzettünk együtt, motivált a személye. 1970 április negyedikén épp törött medencecsonttal feküdtem a Sportkórházban, amikor szirénázva jött az a mentő, amelyik Istvánt szállította. Autóbalesetet szenvedett, de abban az intézményben nem tudták fogadni, amelyikben én voltam, és emiatt az Országos Traumatológiai Intézetbe szállították. Nem a balesetbe halt bele. Születése óta csak az egyik veséje működött, és az ütközés következtében lényegében leszakadt a másik, még ép veséje. Későn operálták, s közvetlenül a műtét befejezése előtt megállt a szíve. Nagyon megszenvedtem az elvesztését, hiszen szerettem és tiszteltem őt. Azt hiszem, az egész pályafutásomat megpecsételte a tény, hogy elment; szerettem volna betölteni azt a szerepet, amit ő. Elegáns ember volt, olyan, akire mindenki felnézett. Büszke vagyok arra, hogy a Kozma István Magyar Birkózó Akadémián a munkámmal tiszteleghetek az emlékének” – nyilatkozta honlapunknak Hegedüs Csaba.
Az Új Köztemetőben nyugszik Kozma István mestere, az 1928-as amszterdami olimpia aranyérmese, Keresztes Lajos is, akinek a sírjánál szintén tiszteletüket tették a vezetők.
„Nagyon szerettem a történeteit, rengeteget mesélt, fantasztikus sztorikat. Jó barátom volt, ittam a gondolatait” – emlékszik vissza Hegedüs az 1978 augusztus 9-én elhunyt szakemberre.
Írta: K. B.