Növendékünk, Nyikos Veronika júniusban Spanyolországban megvédte U20-as Európa-bajnoki címét, ráadásul néhány héttel később a felnőttek között is bemutatkozott, Budapesten. A jordániai korosztályos világbajnokság előtt beszélgettünk vele a maga mögött hagyott időszakról.
Nyikos Veronika tavaly hatalmas bravúrral nyerte meg az U20-as Eb-t, hiszen U17-esként indult rajta. Mondhatni, szenzációs eredményt ért el. Mindazonáltal árnyoldala is van a sikernek, hiszen az eddigi felszabadultság ezúttal teherré vált a lelkében.
„Nem szabad izgulnom a versenyek előtt, az egészséges drukkot sem szeretem, hiszen ilyenkor kapkodom és elveszítem a fonalat a mérkőzéseim közben. Nyugalomban, megfontoltan kell birkóznom ahhoz, hogy a lehető legtöbbet kihozhassam magamból. Címvédőként az esélyesség terhe nyomta a vállamat, azt éreztem, hogy érmet kell nyernem. Noha az első két mérkőzésen még felszabadult voltam, a török Nazar Batir elleni elődöntő előtt már nagyon izgultam. Kaotikus meccs volt, de szerencsére megoldottam a feladatot, nyolc kettőre nyertem” – emlékszik vissza a Santiago de Compostelában történtekre Nyikos Veronika.
A döntőben jól ismert ellenfél következett, a német Laura Kühn személyében.
„Nyugodtabban mentem fel a szőnyegre, mint az elődöntőben, hiszen ekkor már tudtam, hogy biztosan dobogóra állok. Mindazonáltal tartottam a lánytól. A tavalyi Eb előtt kétszer győzött le, a kontinensbajnokságon visszavágtam neki. Idén a felkészülési időszakban törökországi versenyen vettük részt, amelyen technikai tussal megvert. Sokat változott a stílusa egy év alatt, mostanában inkább kapaszkodásból birkózik, ami nekem nem fekszik. De ezen is sokat dolgoztunk az elmúlt időszakban, és alapvetően összeszedettebben teljesítettem, mint tavaly. Szóval a terv az volt, hogy kifárasztom, és a jobb erőnlétemet kihasználva legyőzöm. Kemény volt a meccs, az utolsó pillanatban majdnem kikaptam, de örülök, hogy az én szempontomból alakultak jól a történtek, mérhetetlenül boldog voltam, hogy ismét Eb-aranyérmet ünnepelhettem.”
Több U20-as női birkózóhoz hasonlóan Veronika sem pihenhetett sokat az Európa-bajnokság után, hiszen a budapesti BOK-csarnokban megméretteték magukat a Polyák Imre–Varga János-emlékversenyen. Növendékünk karrierje során először indult nemzetközi viadalon a felnőttek között. Az első meccsén simán kikapott a későbbi győztes kínai Csiendegencsagantól, s noha a vigaszágon vezetett az amerikai Yelena Makoyed ellen, végül tusvereséget szenvedett.
„Az Eb után általában két hét pihenőt szoktunk kapni, ebből most csak egy lett, és ezt érezzük is magunkon, fáradtak vagyunk. Budapesten kemény ágon birkóztam, és nem is tudtam annyira felpörögni, mint kellett volna. Az amerikaival sokáig pariban voltam, de végül rutinból lehozta a meccset. Erőben azt éreztem, hogy nem volt különbség közöttünk. Mindazonáltal hozzá kell tenni, jó, hogy elindultam, rengeteg motivációt gyűjtöttem a történtekből, látom, hogy hova kell eljutnom.”
Motivációra szüksége is van, különösen a Lengyelországból Jordániába áthelyezett U20-as világbajnokság előtt, amely hétfőn kezdődik.
„Tavaly a dobogó harmadik fokára állhattam, szeretném megismételni ezt az eredményt. Az biztos, hogy én mindent megteszek, meglátjuk, hogy ez mire lesz elég. Múlt héten Lengyelországban edzőtáboroztunk, most Tatán vagyunk, már nagyon várom a versenyt!”
Írta: K. B.
Fotó: UWW