Portré a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) 17 esztendős kadét Európa-bajnoki ezüstérmes, ifjúsági olimpiai ötödik helyezett növendékéről, az immár 55 kilogrammosok között szereplő Szenttamási Rózáról.
A kicsi, a még csak tizennégy esztendős, tehát serdülőkorú Szenttamási Róza (49 kg) szenzációsan birkózott mindhárom mérkőzésén. Már nyolc ponttal vezetett, amikor – alig túl az első percen – két vállra fektette a moldovai Samoilt. Okos, ügyes, erős, de néha kicsit kapkod, mondja róla a vezetőedző, Ritter Diletta. De nyilván nem a szerdai negyeddöntője okán. Ott ugyanis a minőséget képviselő, azeri Szevindzs Ahadova indítását kétszer is higgadtan kontrázta, a másodikkal egyenlített 4–4-re, de akkor már ki sem engedte a riválist. Két vállra fektette. Az óra 2:29 percet mutatott.
Így tudósított az utanpotlassport.hu 2018. május 16-án arról, miként jutott Szenttamási a szkopjei kadét Európa-bajnokág döntőjébe – még egyszer hangsúlyozzuk: serdülőként, ami annyit tesz, hogy csak engedéllyel indulhatott a megméretésen. Róza a fináléban aztán tussal kikapott a svéd Emma Malmgrentől, ám teljesítménye így is megsüvegelendőnek nevezhető. Kiharcolta, hogy a magyar csapat legfiatalabb tagjaként képviselje a honi színeket a Buenos Airesben öt hónappal a kontinensviadal után esedékes ifjúsági olimpián, amelyen az elismerésre méltó ötödik helyen zárt. Igaz, ő ezzel azóta sem elégedett.
„Egészen elképesztő érzés volt kijutni Argentínába, alig akartam elhinni. Viszont túl hosszú idő telt el a két világverseny között; sokat erősödtem, és nagyon megugrott a súlyom. Megszenvedtem a fogyást, és ez a teljesítményemre is hatással volt. Éremért utaztam, és sajnálom, hogy nem sikerült megszereznem” – vélekedik Szenttamási Róza.
A következő esztendőben – immár elsőéves kadétként – 49 kiló helyett 57-ben indult, s bizony teherként nehezedtek rá a 2018-ban történtek.
„Sajnos úgy álltam a versenyekhez, hogy ha már tavaly bizonyítottam, akkor most is kell. Nyomás éreztem magamon. Arról nem is beszélve, az év elején úgy megsérült a térdem, hogy azzal egész szezonban bajlódtam. Noha bronzérmet nyertem a bakui Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon, a legfőbb viadalok, a világ- és az Európa-bajnokság nem úgy jöttek össze, ahogyan azt szerettem volna.”
Róza – utolsóéves kadétként – szépíteni szeretett volna 2020-ban, csakhogy az ő terveit is átírta az egész világot azóta is sújtó koronavírus-járvány. Pedig ha minden az eredeti elképzelés szerint alakul, a vb-n hazai szőnyegen, Budapesten mutathatta volna meg, mire képes.
„Kár lenne emiatt gyötörni magam, nem ülök le a sarokba sírni – jelenti ki határozottan a most 17 esztendős sportoló. – Elsőéves juniorként kőkeményen készülök a korosztályos világversenyekre, amelyeken ötvenöt kilóban szerepelhetek. Sokat segít, hogy a felnőttválogatott programjához csatlakozhatok: télen Lengyelországban, majd Balatonbogláron, és a múlt héten Bulgáriában edzőtáborban vehettem részt. Most szombaton Ukrajnába utazunk, s nagyon várom már. Májusban nívós nemzetközi juniorversenynek ad otthont Bukarest, amelyen szeretném felmérni, hol is tartok jelenleg a súlycsoport élmezőnyéhez képest. Egy biztos: a június végén kezdődő németországi Európa-bajnokságon érmet nyernék, és ezzel magamnak is bebizonyítanám, hogy nem hiába dolgozom minden nap.”
Utóbbiban a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia is nagy segítségére van.
„Remek körülmények között dolgozunk, szeretek itt edzeni. Kiválóan kijövök a lányokkal, akikkel rengeteget tréningezünk együtt. Minden reggelt erőnléti edzéssel indítunk, ami után ott maradunk tanulni a KIMBA-ban, hiszen jelenleg távoktatás zajlik. Délután egyaránt edzünk, s csak az után térünk vissza a kollégiumba.”
Róza a szőnyegen általában egykarból dolgozik, amellett a bokára támadásai is veszélyesek. De ahogyan fogalmaz: az elmúlt időszakban sokat változott a stílusa – gyorsabbnak érzi magát, mi több, bővült a technikai repertoárja.
Érdekesség, hogy szertornával kezdte sportolói pályafutását.
„Ahhoz túl harcias voltam… Édesapám, mindkét nővérem és a bátyám is birkózott, szóval nem lehetett kérdés: a szőnyegen kötök ki. Első osztályos kisdiákként mentem az első birkózóedzésemre, és rögtön a sportág szerelmesévé váltam; minden pillanatát szeretem és élvezem, szóval a célom egyértelműen az, hogy idővel a felnőttek között is a világelithez tartozzak. Ahogyan minden sportolónak, természetesen nekem is az az álmom, hogy az olimpián képviselhessem a magyar színeket.”
Írta: Krasznai Bence