A múlt szinte mindig hatással van a jelenre. Így van ez a Mr. Tus-sportiskola és a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia kapcsolatával is, hiszen előbbi szakmai koncepciójára alapozva zajlik a munka Csepelen. Sorozatunkban olyan, a Mr. Tus-ban nevelkedett birkózókkal beszélgetünk, akik a sportban és az életben egyaránt becsülendő pályát tudhatnak maguk mögött. Ötödik vendégünk a serdülő kötöttfogású válogatott vezetőedzője, Módos Csaba.
Húsz éve már, amikor 2000 decemberében Módos Csaba Szigetváron és környékén gimnáziumi nyílt napokon vett részt. Akkoriban röppent fel a hír, miszerint a fővárosban 2001 szeptemberétől elrajtol a Mr. Tus birkózó-sportiskola programja, a terv emiatt megváltozott.
„Édesanyám semmiképpen nem akart elengedni Budapestre. Legalábbis egyedül nem. De egyértelmű volt, hogy én és az unokatestvérem, Módos Péter (a 2012-es londoni olimpia bronzérmese – a szerk.) fel szeretnénk költözni. Külön-külön egyikünk sem vághatott volna neki a kalandnak, csak együtt mehettünk, szóval szerencsések voltunk” – meséli Módos Csaba.
Szigetváron hetente két-három alkalommal edzettek, és a cél a szintlépés volt.
„Azt hallottuk, hogy úgy működik majd, akár a válogatott keretrendszer; a legígéretesebb hazai fiatalok készülhetnek ugyanott, együtt folyamatosan. A tréningek száma rögtön nyolc-kilencre emelkedett, és az első fél év olyan volt, mintha edzőtáborban lettünk volna: remek hangulatban telt. A vécépapírtól elkezdve a törölközőn át a fogkrémig megtaláltuk, mivel lehet bolondozni. Minden napra akadt egy »jó« ötlet valakitől. Persze ez rögtön megpecsételte a kapcsolatunkat a kollégiumi nevelőkkel… Az első esztendőben még az összes birkózót egyazon szinten szállásolták el. Mondanom sem kell, hogy a második tanévben már szétszedtek minket, külön-külön emeletre kerültünk.”
Nem csak a kollégiumi nevelőkkel, más nehézségekkel is meg kellett küzdeniük a srácoknak.
„Vidékről sokan érkeztek gyengébb általános iskolából, így a gimnáziumi képzés akadályaival többen szembenéztek, ráadásul az önállósághoz sem volt egyszerű hozzászokni. A problémák összeadódtak, és megkezdődött a lemorzsolódás: negyvennégyen kezdtünk, nagyjából húszan maradtunk. Ami engem illett: imádtam ott lenni, remek baráti kapcsolataim alakultak ki, tiszteltem és becsültem az edzőimet, példaképként tekintettem rájuk. Hittem az elvégzett munkában, és ez a teljesítményemen is meglátszódott, hiszen évről évre fejlődtem.”
Módos versenyzőként egyetlen világversenyen vett részt: 2007-ben a Kínában rendezett junior-vb-n a kötöttfogású 74 kilogrammosok között a 23. helyen zárt.
Miért nem vitte többre birkózóként?
„Technikailag jól képzett voltam, viszont fizikailag gyenge; az állóképességem is hagyott némi kivetnivalót maga után, sőt a lenti védekezésben óriási lemaradásom volt – az alkatom miatt könnyen megpörgettek. A súlycsoportomban öt-hat olyan sportoló volt, aki világszínvonalat képviselt. Például a kétszeres világbajnok Bácsi Péter, az egyetemi világbajnok Horváth András, az akkor már egyre erősebb, azóta már világbajnoki ezüstérmes, Eb-aranyérmes Lőrincz Viktor vagy épp a junior-vébé-második Kun Renátó. Borzasztóan nehéz volt labdába rúgni mellettük. Ebben a kategóriában végül Bácsi bizonyult a legjobbnak. Azt hiszem, ha örökké birkóztam volna, őt akkor sem győzöm le.”
Sportemberi mentalitáshoz méltó módon, Csaba csupán a magyarázata végén említette: „mellesleg 2010-ben úgy megsérült a vállam, hogy egy évet ki kellett hagynom.”
Mi több, ez idő tájt egyetemi kötelezettségei egyaránt voltak, és 2011 nyarán állásajánlatot kapott: Szigetvár melletti kis faluban már elkezdhetett dolgozni testnevelőtanárként, emiatt tíz év után elhagyta a fővárost, hazaköltözött. Azóta már másik suliban, a szigetvári Zrínyi Miklós Gimnáziumban tanít amellett, hogy 2018-tól a serdülő kötöttfogású válogatottat irányítja.
„Utóbbit nyolcvan százalékban a Mr. Tusnak köszönhetem; szakmailag hihetetlenül profi körülmények között nevelkedhettem. Emberileg is rengeteget tanultam, fejlődtem. Semmiért nem cserélném el azt, amit ott kaptam.”
A szakember biztos abban, hogy a csepeli Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIBA) mesterei a Mr. Tusban szerzett több mint egy évtizedes tapasztalatot a mai kor igényeinek megfelelő képzéssel adják át a csatlakozó gyerekeknek.
„A serdülőválogatottban évek óta együtt dolgozom a KIMBA egyik kötöttfogású szakágvezetőjével, Cifferszky Ákossal. Ő olyan ember, aki annak ellenére is remek pedagógus, hogy valójában nem az; elképesztően jól bánik a gyerekek lelkével. Mindez a másik szakágvezetőre, Fodor Zoltánra is igaz. A mellettük álló szakmai stáb egyaránt biztosíték arra, hogy jó kezekben lesznek a fiatalok: például a Mr. Tus alapítója, Hegedüs Csaba és a vezetőedzője, Bacsa Ferenc is erősíti a teamet, akik folyamatosan tűzben tarthatják az ifjú birkózókat. A csatlakozó sportolóknak azt javaslom, tegyenek félre mindent, és csak az előttük álló feladatokkal foglalkozzanak. A mai, impulzusokkal teli világban sajnos jóval nehezebb koncentrálni azokra, mint a mi időnkben. A siker kulcsa a kőkemény munkában rejlik, amit csak letisztult fejjel lehet százszázalékosan végezni.”
Írta: Krasznai Bence