Mindig kell a pluszmunka – Szőke Alex

Bemutatjuk a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) legeredményesebb növendékét, az ösztöndíjprogramunkban szereplő Szőke Alexet, aki a kötöttfogásúak 97 kilogrammos mezőnyében világbajnoki ezüstérmet és olimpiai ötödik helyet szerzett az idén.

„Életem első birkózóedzésén az idén februárban elhunyt Kruj Iván fogadott az ESMTK-ban. Jól emlékszem, elküldött átöltözni, majd különféle technikai gyakorlatokat kellett végrehajtanom, amelyek ha nem is egyből, de második próbálkozásra sikerültek. Iván bácsi mindent megmutatott, segített, és az edzés végén az édesapámnak azt mondta, örülne, ha hetente több alkalommal járnék. Ekkor hétéves voltam” – emlékszik vissza a kezdetekre Szőke Alex.

Mint kiderült, megfogadták Kruj Iván javaslatát. Csakhogy Alex a birkózás mellett a labdarúgást is űzte, és a kettő együtt soknak bizonyult: nem ért el jó eredményeket az iskolában, ráadásul – saját bevallása szerint – kifejezetten rossz gyerek volt, szóval választania kellett. A birkózás mellett tette le a voksát.

„Sosem feledem pályafutásom első nagy eredményét: a diák II-es korosztályban országos bajnoki címet ünnepeltem, azt hiszem, ötven kilóban. Még azt is tudom, hogy a döntőben kék mezben birkóztam, fejlefogásból indított akcióval, tussal nyertem. Nagyon boldog voltam, örömömben az edzőm nyakába ugrottam.”

Alexet egyébként sosem féltették a küzdősportoktól a szülei: édesapja, Szőke János maga is bokszolt, ráadásul nem is akárkivel, a moszkvai olimpia 90 kilós bajnokával, Növényi Norberttel edzett az idő tájt, amikor a klasszis már a kevert harcművészetekkel foglalkozott.

A bátyjáért, Szőke Márkét – aki többszörös magyar bajnok motokrosszversenyző – viszont annál inkább aggódtak, a motorsportot jóval veszélyesebbnek ítélik meg.

„Ő volt előttem a példa. Az edzései mellett mindig pluszmunkát végzett: úszott, kerékpározott vagy épp bokszolt. Rendszeresen mentem vele, természetessé vált. Ez is hozzásegített ahhoz, hogy tudjam, a kiemelkedő eredményekhez nem elég csak az edzésmunkát elvégezni. Mindig hozzá kell tenni valami extrát. Kicsiként tudat alatt tettem ezt, manapság viszont teljesen tudatossá vált. Kőkeményen kell dolgozni a sikerekért!”

Alex élete első utánpótlás-világversenyén, a stockholmi kadét Európa-bajnokságon kiesett, a 13. helyen zárt. A csapat ezután három hét pihenőt kapott, ám ő ebből csak egyet használt ki.

„Hideg zuhanyként ért az Eb, nagyon izgultam, és olyan embertől kaptam ki, akit előtte, a felkészülési versenyeken technikai tussal vertem. Szóval egy hetet pihentem, aztán nekiálltam dolgozni, gőzerővel. A táborba nagyon fitten tértem vissza, és amíg a többiek néhány napig az izomlázzal bajlódtak, addig én tovább tökélesítettem a formámat. Egy hónappal később, nyolcvanöt kilóban megnyertem a Tbilisziben rendezett kadét-világbajnokságot. Teljes extázisba kerültem, felfoghatatlanul boldog voltam. Talán akkor éreztem először, milyen az igazán nagy siker íze. Tetszett.”

Néhányszor még belekóstolhatott: 2017-ben a kadét Eb-n is győzött, a vb-n harmadik lett, 2018-ban, elsőéves juniorként a kontinensviadalon ezüstérem került a nyakába, 2019-ben pedig egy súlycsoporttal feljebb, a 97 kilogrammosok között aratott diadalt.

„Aztán jött a koronavírus-járvány… A junior-vébéarany hiányzott a gyűjteményemből, meg szerettem volna szerezni. Sokáig nem lehetett tudni, hogy megrendezik-e az eseményt, 2020 nyarán végül bejelentették, hogy igen. Nem sokkal később azonban úgy döntöttek, mégsem tartják meg. Ez néhány napig nagyon nyomta a lelkemet.”

Amit az élet elvett tőle, …

A koronavírus-járvány miatt a 2020-ra tervezett tokiói olimpiát is halasztották, 2021-re. Alexnek nagyon meg kellett küzdenie a kvótáért. Először itthon, ugyanis a válogatón 2009 világbajnokát, Kiss Balázst és az U23-as vb-aranyérmes Szilvássy Eriket kellett maga mögé utasítania, sikerrel járt, kétszer is. Az utolsó, szófiai világkvalifikációs viadalon a dobogó legfelső fokára állt, így eldőlt, ő utazik a japán fővárosba.

„Jól jött a plusz egy év, rengeteget fejlődtem ez idő alatt. Ha nem halasztják el a játékokat, lehet, hogy nem jutottam volna ki. Mindent összevetve nem cserélném el a junior-világbajnoki címre.”

Az olimpián a bronzmérkőzésig jutott, ott azonban kikapott a lengyel Tadeusz Michaliktól, tehát az ötödik helyen zárt.

„Rossz taktikát választottam, és vesztesként hagytam el a szőnyeget. Sokszor eszembe jut, mi lett volna, ha… De nem tudok mit tenni. Néhány hétre szükségem volt, hogy elengedjem azt a meccset, sokat köszönhetek a pszichológusomnak és magamnak. Noha maradt bennem tüske, tudom, a kudarcok is kellenek ahhoz, hogy igazi profi váljon belőlem. Bőven van még miért küzdenem, szóval túl kellett lépnem rajta.”

S hogy ez mennyire jól sikerült, arra az Oslóban nemrégiben véget ért felnőtt-világbajnokságon adott választ: fantasztikus meneteléssel egészen a döntőig jutott, amelyben kikapott a tokiói olimpia bronzérmesétől, az iráni Mohammadhadi Abdollah Szaravitól.

„Hibáztam, nem tudtam kivédeni a pörgetését. Pedig nem éreztem, hogy jobb nálam, egyenlőek voltak az erőviszonyok. Kezdtem megtörtni, de amikor kitolt, mi challange-et kértünk. Közel két percig nézték, ez idő alatt újra felszívta magát, így nem volt több kérdés. Sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha nem kérjük, nézzék vissza az esetet.”

Alex az idén nem indul több versenyen, csupán néhány Bundesligameccsre utazik Németországba. Novemberben megkezdi az alapozást, hiszen a célja, hogy diadalt arasson Budapesten, a jövő március végén, április elején esedékes felnőtt Európa-bajnokságon.

És mindeközben új feladata is akad, a Kozma István Magyar Birkózó Akadémián:

„Mondjuk úgy, hogy én vagyok az U23-as csapat kapitánya. Fontosnak tartom, hogy példát mutassak a KIMBA-ban készülő gyerekeknek. Szívesen segítek az akadémián bárkinek, szóval ha valakinek kérdése van vagy tanácsra van szüksége, esetleg beszélgetni szeretne, bátran keressen meg!”

Írta: Krasznai Bence
Fotó: UWW