Megható megemlékezéssel nyílt meg a „Kedves Barátom!” kiállítás a Kozma István Magyar Birkózó Akadémián

Különleges és érzelmekben gazdag délutánnak lehettek tanúi azok, akik ellátogattak a Kozma István Magyar Birkózó Akadémiára, ahol a magyar birkózás egyetlen kétszeres olimpiai bajnokára, az intézmény névadójára, Kozma Istvánra emlékeztünk. A bajnok 86. születésnapján mutattáuk be a nagyközönség számára a „Kedves Barátom!” című, 12 tablóból álló kiállítást, mely a legendás nehézsúlyú birkózó és a japán 8 danos cselgáncsozó, Yamamoto Takao életre szóló barátságát idézi fel.

A megnyitó műsorvezetője, Kocsis M. Brigitta köszöntötte a vendégeket, köztük
– Őexcellenciája Hikariko Ono japán nagykövetet,
– Akamatsu Junko asszonyt, Yamamoto Takao lányát,
– dr. Hegedüs Csabát, olimpiai bajnokot és a KIMBA nagykövetét,
– Süle Lászlót, a KIMBA kurátorát, a mai kiállítás szervezőjét
–Bacsa Pétert, a Magyar Birkózók Szövetsége ügyvezető alelnökét, az UWW board
tagját
–Lőrincz Tamást, Tokió olimpiai bajnokát, a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia
szakmai igazgatóját
–Varga Jánosné Gabriellát, Varga János olimpiai bajnokunk özvegyét
–dr. Szabó Lajost, a kiállítás kurátorát

A bajnok ereje és útja az olimpiákig

A kiállítás első idézete Lepies György írásából elevenítette fel Kozma elképesztő fizikai felkészültségét:

„Kozma Pisti 200 kilós súllyal a nyakában guggolt… hasonló súlyokat emelt fel a váltóig… hasonló volt, a gyakorolt mozdulat, mint amikor 120–130 kilós ellenfelet kellett felkapni a földről.”

A történetekből kiderült, hogy a tatai edzőtáborban még egy 180 kilós homokkal töltött birkózó bábut is készítettek neki, amelyet — a szemtanúk ámulatára — „minden erőlködés nélkül” kapott fel. A tréfálkozás sem állt tőle távol:

„Mi az, fiúk, meghoztátok a szerelmemet?”

A következő idézet az „Értük szólt a himnusz” című kötetből származott, és a tokiói olimpia előtti sérülés súlyosságát mutatta be. A Sportkórházban végül a fájdalmak elmúltak, ő pedig elképesztő terheléssel edzett:

„Napi 52 tonna volt az összadagja, 90–125 kilós tételekben…”

Emlékezések és személyes történetek

dr. Hegedüs Csaba olimpiai bajnok megható visszaemlékezésében idézte fel, milyen ember és sportoló volt Kozma. Ezt követően Szegő András írásából hangzott el részlet, mely drámai hűséggel mutatta be Kozma 1968-as olimpiai döntőjét a szovjet Roscsin ellen:

„Harcoltam… toltam kifelé… már csak harminc, huszonöt… és ekkor megintette Roscsint!… Megvolt a második olimpiai bajnokság!”

A barátság, amely a halálon túl is tartott

Az esemény legmegrendítőbb részei között volt Szalatnai-R. Judit, Kozma párjának Yamamoto Takaónak írt levele, amelyben a bajnok halálának körülményeit írta le. A sorok ma is szívszorítóak:

„Pista súlyos beteg volt évek óta… A világ egyetlen becsületes és rendes embere hagyott itt engem és mindnyájunkat örökre.”

A barátság ugyanakkor Takao részéről nem ért véget. Idézetek hangzottak el a Népsport 1971-es és 1989-es cikkeiből is:

„Augusztus 15-én — ahogy tervezte — ott állt fehér ruhában a rákoskeresztúri temetőben.”

és:

„Felmentem a Fudzsijama oldalára, köveket gyűjtöttem, s azokat helyeztem el Kozma barátom sírján.”

A kiállítás tablóinak egyik üzenete szerint Takao 1990-ben — ha csak jelképesen is — felvitte barátját „az istenek közé”, amikor Kozma fényképét a Fuji csúcsára vitte.

Akamatsu Junko asszony, Yamamoto Takao lánya is felelevenítette édesapja alakját, aki barátja, Kozma István kedvéért tanult meg magyarul és lett műfordító, a magyar kultúra és sport önkéntes nagykövete.

Különleges bejátszások és végső üzenet

A megemlékezés két különleges videóval zárult:
– részlettel Yamamoto Takao „Magyar Rapszódia” előadásából, ahol japán diákok előtt magyarul énekelte el a Himnuszt,
– valamint Kozma István eredeti hangján, amint Lőwy Árpád Gramofon című verséből szaval:

„Elporlok, mint falevél, de nem halnak meg a dalok.”

Méltó tisztelgés a legendás bajnok előtt

A rendezvényt Süle László kiállításmegnyitó beszéde zárta, majd a vendégeket uzsonnára és kötetlen beszélgetésre invitálták. A megemlékezés méltó módon mutatta be azt az örökséget, amelyet Kozma István hagyott a magyar birkózásra — és amelyet egy különleges, határokat átívelő barátság tett még gazdagabbá.

Szöveg: LN