Ösztöndíjasunk, Losonczi Dávid úgy nyerte meg a BOK-csarnokban rendezett Polyák Imre–Varga János-emlékversenyt, a Nemzetközi Birkózószövetség (UWW) rangsoroló viadalát a kötöttfogású 87 kilogrammosok között, hogy 41 pontot csinált riválisain, miközben ők egyet sem tudtak végrehajtani rajta. Méltán vehette ő át a verseny legjobb kötöttfogású birkózójának járó díjat Varga János özvegyétől, Gabriellától. Teljesítményével ráadásul úgy tűnik, megnyerte a súlycsoport válogatottságáért zajló harcot az aktuális Európa-bajnok Takács Istvánnal szemben. De hogy miként éli meg a történteket, s hogyan készül a következő hónapokra, azt ő maga meséli el.
– Tavaly ugyanilyenkor lendültél hasonlóan jó formába: júniusban 97 kilóban diadalmaskodtál Rómában, júliusban – már a 87 kilogrammosok között – technikai tussal győztél le mindenkit Lengyelországban. A válogatottságot megszerezted, majd bronzérmet nyertél a szeptemberi világbajnokságon. Mi történik veled ilyenkor?
– Nem tudom, miért, a nyári időszakban mindig ennyire jól megy a birkózás. Ilyenkor érzem jól magam, kisüt a nap, feltölt energiával.
– A napsütésnél azért értelmezhetőbb magyarázatot reméltünk…
– Nem sikerült jól az év eleje, kettő egyes összesítésben kikaptam a válogatóviadalokon Takács Istvántól, ezzel elbuktam a címeres mezt. Nagy motivációt és hatalmas lendületet adott, hogy „Istók” megnyerte a zágrábi Európa-bajnokságot, tudom, hogy én is képes lettem volna hasonlóra. Lélekben viszont túl kellett tennem magam a történteken, nem volt egyszerű a pozitív oldalát látni a helyzetnek, de sikerült. Azon az eseményen, amelyiken valamelyikünk elindult az idén, azt megnyertük, ez hatalmas fegyvertény – ide értendő a felnőtt és az U23-as Európa-bajnokság, a budapesti és a zágrábi UWW-rangsorverseny, a dániai Thor Masters és a törökországi Yasar Dogu-emlékverseny. Szóval össze kellett szednem magam, a felkészülés során csak a szeptemberi olimpiai kvalifikációs vb lebegett a szemem előtt, örülök, hogy sikerült elérnem.
– Ez ennyire biztosan kijelenthető?
– Teljesen biztosra veszem, hogy én utazom Belgrádba. Az Európa-bajnokság előtt is három állomásból álló válogatási rendszeren estünk át, a kontinensviadal után nulláról indultunk, Törökországban és Budapesten egyaránt én nyertem. Előbbi viadalon birkóztunk egymás ellen, egy egyes állásnál két intésponttal és elveszített challenge-dzsel öt egyre győztem.
– Takács István Budapesten a negyeddöntőben a világbajnoki ezüstérmes svéd Alex Kessidisszel szemben maradt alul. Meglepett?
– Kessidis nagyon okos birkózó, most küzdöttem vele negyedik alkalommal, szerencsére eddig mindig legyőztem. Sokat készül a meccseire, és amit eltervez, azt be is tartja. Budapesten is látható volt, teljesen máshogy birkózott Istók ellen, mint velem szemben. Ami engem illet, az erőnlétemnek köszönhetően felőrölöm. Istók egész évben kimagaslóan birkózott, rajtam kívül a budapesti versenyig csak a német Wagner tudta megverni, szóval igen, meglepett, hogy kikapott a svédtől, arra számítottam, hogy egymás ellen lépünk szőnyegre az elődöntőben.
– A fináléban a kétszeres U23-as világbajnok, felnőtt Európa-bajnok bolgár Szemen Novikovnak esélye sem volt ellened, már az első menetben technikai tussal nyertél.
– Erős és ügyes, minden adott ahhoz, hogy sikeres legyen. Az a helyzet, hogy teljesen felszabadultan birkóztam ellene, mert ekkor már tudtam, hogy Istók előtt zárok. Annyi energia tört fel bennem, hogy Novikov nem tudott mit kezdeni velem. Ki tudja, ha van még három perc, lehet, hogy felveszi a fonalat, de szerencsére nem volt.
– A Budapesten történtek ismeretében miként készülsz az előtted álló időszakra?
– Szerbiában még részt veszek az utolsó felkészülési versenyen, amelyen jól szeretnék szerepelni, de nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy a belgrádi világbajnokságon ugyanolyan jó állapotban lépjek szőnyegre, mint a BOK-csarnokban. Ha így lesz, akár arra is elég lehet, hogy a dobogó felső fokára álljak. Hogy tovább is menjek: a célom az, hogy a vébén érmet nyerjek, majd a 2024-es párizsi olimpián is medál kerüljön a nyakamba.
Írta: K. B.
Fotó: MBSZ