Ahogyan arról beszámoltunk, a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) pénteken Bartók Bélát ábrázoló bronzszobrot ajándékozott a Csepeli Fasang Árpád Zenei Alapfokú Művészeti Iskolának. Az eseményen megjelent Bartók Béla jogutódja, Vásárhelyi Gábor is, aki beszédében mély és nemes gondolatokat osztott meg többek között a birkózás és a zene kapcsolatáról, a hazaszeretetről, a magyar nemzethez való hűségről, valamint az 1956-os forradalomhoz vezető kommunista hatalomátvételről. Szavait változtatás nélkül közöljük.
„Amikor megkaptam a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia alapítványi elnökének kedves meghívását a szoborátadó ünnepségre, azon gondolkodtam, hogyan hozható összefüggésbe Bartók Béla, a birkózóakadémia és a Fasang Árpád Zenei Alapfokú Művészeti Iskola. Bartók Béla, aki igen vékony, törékeny testalkatú és gyakran betegeskedő ember volt, látszólag igen távol áll a birkózástól, és a birkózókról sem biztos, hogy először egy zeneiskola jut az eszünkbe. Azonban hamar rá kellett jöjjek, hogy igen szoros kapcsolat van mégis, mindjárt kettőt is találtam: egyrészt a mindenben megmutatkozó becsületesség, amely Bartók Bélát egész életében jellemezte, és amely a sportban a fair play, a művészetben pedig az őszinte, egyenes igazmondás, a másik – és talán a mai világban a legfontosabb – összekötő kapocs e hármas között a szűkebb és a tágabb értelemben vett HAZA. A birkózóakadémiát és a zenei alapfokú iskolát a szűkebb értelemben vett HAZA, Csepel szeretete, és mindkettőt Bartók Bélával a kicsit tágabb értelemben vett HAZA, Magyarország és a Magyar Nemzet szeretete teszi elválaszthatatlanná.
A birkózóakadémia nagyon nemes gondolata, hogy megemlékezik Bartók Béla születésének 140. évfordulójáról azzal, hogy a helyi Fasang Árpád Zenei Alapfokú Művészeti Iskolának ajándékoz egy Bartók Bélát ábrázoló szobrot (Lelkes Márk alkotását). Mennyivel illőbb gesztus ez annál, mint amit a fővárosi önkormányzat tett az idén azzal, hogy éppen Bartók Béla születésének ilyen kerek évfordulóján eltávolította Bartók Béla bútorait és személyes tárgyait a fővárosi tulajdonban lévő Bartók Béla Emlékházból!
Kívánom, mind a zeneiskola növendékeinek és oktatóinak, mind a birkózóakadémia vezetőinek és aktív sportolóinak, hogy mindig megtartsák hazánk és a magyar emberek szeretetét, tiszteletét, továbbá kívánom, hogy később – bárhová is jussanak majd az életben, legyenek akár »csak« mindennapi emberek vagy nemzetközi sikereket elérő sportolók, akár zenészek – se felejtsék el azt, hogy honnan indultak, és mindig tartsák meg a gyökereiket, ahogy ezt Bartók Béla is tette, még akkor is, amikor akarata ellenére előbb a II. világháború, majd a végzetes betegsége megakadályozta abban, hogy – eredeti szándéka szerint – mihamarabb hazatérjen az Egyesült Államokból szeretett magyar hazájába.
A mai napon ne feledkezzünk meg a holnapi évfordulóról sem! Bartók Béla – nagyon pontosan látva a jövőt – 1945. június 23-án a hazai kilátástalan helyzetről New Yorkból zongorista növendékének, Butcher Ágnesnek Torontóba a következőket írta:
»Az ég tudja, mikor és hogyan lesznek szabályos választások és azoknak mi lesz az eredménye. Én úgy gondolom, hogy az oroszok meg fogják szervezni [mondjuk 6 hónap alatt] azt, hogy az emberek ’szabadon’ [!] meg fogják szavazni az ország szovjetizálását, és azt, hogy a nagy Sz. Sz. Sz. R.-hez csatolják. … Az egyik újság közölte a ’háborús bűnösök’ listáját. Dohnányi is szerepel rajta! Így hát Ön egy háborús bűnös műveit játssza! … Pillanatnyilag úgy latszik, azt akarják, hogy menjek vissza. Pillanatnyilag–. Hogy mi fog történni fél év, vagy egy év múlva, senki sem tudja. Lehet, hogy addigra már én is háborús bűnösnek leszek kikiáltva, az ég tudja, miért. Senki sem tudja megmondani.«
Kérem, engedjék meg, hogy végül ismét Bartók Bélától idézzek: The National Temperament in Music (A nemzeti temperamentum a zenében) című írásában, mely a londoni The Musical Times 1928. évfolyam, december 1-i számában jelent meg, Bartók a következőket írta:
»Befejezésül hadd tegyem hozzá, hogy az internacionalizmus nemcsak elképzelhetetlen, hanem hátrányos is a zenében és minden más művészetben. A zenének és a testvérművészeteknek mindig a maga vidékének, és környezetének igazi jellegét kell tükröznie. Ebből származik a művészetben is, az életben is a változatosság.«
Kívánom, hogy nagyon hosszú ideig emlékeztesse minderre Önöket az itt álló szobor!”