Augusztusban érthető módon rengeteg hír jelent meg a kötöttfogású birkózó testvérpár, Lőrincz Tamás és Lőrincz Viktor tokiói olimpián elért bravúrjáról a magyar sajtóban: mint ismert, előbbi karrierje utolsó mérkőzésén, a 77 kilogrammosok között aranyérmet nyert, utóbbi pedig a 87 kilós mezőnyben ezüstérmet szerzett. Kevesebb szó esett azonban arról, hogyan és honnan indult a pályafutásuk. Lőrinczékről és a Ceglédi VSE birkózószakosztályáról Pap Ferenc vezetőedzővel beszélgettek a Magyar Birkózószövetség (MBSZ) honlapján.
„A kis Lőrincz Tamás az idő tájt döntött úgy, hogy abbahagyja a birkózást, amikor mi elkezdtünk edzősködni az öcsémmel, Attilával Cegléden. Fábián Pali bácsi külön elment érte az iskolába, hogy meggyőzze, jöjjön vissza a birkózóterembe. Rögtön láttuk, mennyire tehetséges, jó érzékkel mozgott és kiválóan reagált az akciókra – úgy, ahogyan azt nem lehet tanítani. A tréning végén aztán az öltözőben valaki leverte a fogasról a farmernadrágját, amelyről emiatt leesett az egyik gomb. Tamást olyannyira feldühítette az eset, hogy megállás nélkül hajtogatta, ő aztán nem jön vissza arra a helyre, ahol tönkreteszik a gatyáját. Folyamatosan puffogott, nem tudtuk, ezek után visszajön-e még… Ennek immár huszonöt éve” – emlékszik vissza a kezdetekre a Ceglédi VSE birkózószakosztályának vezetőedzője Pap Ferenc.
Lőrincz Tamás és öccse, Viktor 2018 óta nem ceglédi, hanem a Budapesti Honvéd SE színeiben versenyez. A nevelőegyesületükben ettől függetlenül rendkívül büszkék rájuk.
„Természetesen még mindig szoros kapcsolatot ápolunk velük, izgultunk értük és drukkoltunk nekik Tokióban. Mérhetetlenül boldogok vagyunk amiatt, hogy e két csodálatos pályafutás részesei lehettünk. Talán mi sem gondoltunk arra, hogy ilyen sokra vihetik. Tamás gyerekként is tudatos volt, de akaratos és konok. Viktor két évvel később kezdett birkózni, jóval érettebb és nagyobb volt a társainál, remek testfelépítéssel dolgozhatott. Ha jól tudom, talán mindig nagyobb súlycsoportban versenyzett, mint a bátyja. Ő főként a küzdeni akarásával tűnt ki a többiek közül, nem szeretett veszíteni, mindig kihozta magából a maximumot.”
Pap Ferenc azt is elmesélte, Szöcsi nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Cegléden maradtak edzősködni.
„Pont olyan életszakaszban voltunk, amelyikben nem volt kockázata annak, hogy rábólintsunk a lehetőségre. Tamás kiemelkedett, de rajta kívül is voltak nagyon ügyes srácok. Nagyon jó társaság volt az akkori. Ezzel választ kaptunk az esetleges kétségeinkre, és eldöntöttük, hogy mindenképpen szeretnénk velük foglalkozni. Tényleg furcsa belegondolni, hogy ennek immár negyed évszázada.”
A Pap testvérek a már meglévő csapat mellett gyerekeket kezdtek toborozni. Rengetegen kezdtek birkózni Cegléden, és a mennyiség minőségi munkával párosult, így az eredmények sem maradtak el. A vezetőedző úgy véli, azóta nem változott sokat a nevelőfilozófiájuk.
„Azt hiszem, a legfőbb jellemzőink, a habitusunk nem változott nagymértékben. Továbbra is küzdünk a sportolóinkért! Ha valamelyik versenyzőnk hullámvölgybe kerül, és meginog a birkózásba vetett hite, mindent megteszünk azért, hogy ismét megszerettessük vele a sportágat. Persze, a birkózás is folyamatosan fejlődik, változik, és mi igyekszünk lépest tartani vele.”
Cegléden napjainkban is nagy hangsúlyt fektetnek a gyerekek toborzására: jelenleg 70-80 igazolt versenyzővel és a kezdőkkel, körülbelül 30 fővel foglalkoznak.
„Szerencsére immár az új termünkben, amely az idén elkészült. A helyzet az, hogy jóval többen is lehetnénk, de a pandémia a mi egyesületünket egyaránt megviselte: normál esetben a környező településeken, további hét edzéshelyszínen dolgozunk általános iskolás gyerekekkel, de azoktól a termektől ellehetetlenültünk. Emiatt nem tudjuk, visszatérnek-e azok a gyerekek, akik nagyjából másfél éve léphettek legutóbb birkózószőnyegre. Reménykedünk abban, hogy az új tanévben visszatérhetünk hozzájuk.”
Pap Attila fia, az ifjabb Pap Attila és Kovács Béla is a ceglédi birkózókat edzi nap, mint nap – utóbbi az egyedüli, aki a szabadfogás rejtelmeibe vezeti be a fiatalokat. A vezetőedző elmondta, a folytatásban még több szakembert szeretnének alkalmazni.
A Mr. Tus birkózó-sportiskola épp 20 esztendővel ezelőtt, 2001-ben nyitotta meg kapuit. Lőrincz Tamás akkor ott folytatta pályafutását. A ceglédiek nem tagadják, a központosított felkészülésben hisznek. Versenyzőik közül a Lőrincz tesók mellett anno a Mr. Tusban készült többek között az Eb-ötödik, kétszeres országos bajnok Kozák István, az U23-as Eb-n ötödik Kottes Pál, a felnőtt-vb-t és Eb-t megjárt Andrási József, a felnőtt ob-győztes Török Tamás, a 2019-es Magyar Nagydíj bronzérmese, Tóth Martin és Kovács Árpád.
Ceglédről két fiatal csatlakozott a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia teljes akadémiai programjához, négyen pedig az alapprogramjához. Miért szavaznak még mindig bizalmat a központosított felkészülésnek, ha immár sokkal jobb körülmények között dolgozhatnak, mint mondjuk huszonöt évvel ezelőtt?
„Pontosan tudjuk, mennyire hasznos a központosított képzés: úgy gondolom, olyan lehetőségeket nyújt, amelyekkel egyetlen klub sem versenyezhet – mindhárom fogásnemben, több korosztályban és súlyban dolgozhatnak együtt a legígéretesebb hazai fiatalok. Megfelelő edzőpartnerek nélkül lehetetlen a töretlen fejlődés. Persze ahhoz, hogy igazán hatékony legyen a munka, előbb kiváló alapot kell adnunk a gyerekeknek, és ahogyan azt eddig is tettük, a folytatásban is mindent megteszünk ezért.”
Írta: Krasznai Bence
Fotó: Papp Attila