A cél az, hogy mindhárom fogásnemben a legmagasabb szintre jussunk!

Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt még a budapesti világbajnokság dobogójának legfelső fokán állt a kötöttfogású 82 kilogrammosok között, azóta viszont nagyot fordult vele a világ: felhagyott az élsporttal, a Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ) és a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) szakmai igazgatója lett. Bemutatósorozatunk harmadik részében Bácsi Péterrel beszélgetünk.

„A vb után hezitáltam azon, abbahagyjam-e a sportot; emellett 2019-ben határoztam el magam végleg. Az elsődleges célom az volt, hogy Budapesten jól szerepeljek, és ez a történteknél nem is alakulhatott volna jobban. Nyilván megfordult a fejemben, hogy megpróbálok kvalifikálni a tokiói olimpiára, de ahhoz, hogy ötkarikás súlycsoportban induljak, rengeteget kellett volna fogynom vagy sokat erősödnöm. Arról nem is beszélve, hogy alattam Lőrincz Tamással, felettem pedig Lőrincz Viktorral néztem volna farkasszemet a válogatottságért. Úgy határoztam, hogy a csúcson befejezem a pályafutásomat. Látva, hogy a koronavírus-járvány miatt egy évvel eltolták a játékokat, azt hiszem, kijelenthetem, jó döntést hoztam” – emlékszik vissza karrierje végére a kötöttfogásban kétszeres világ- és Európa-bajnok Bácsi Péter, akit 2019 májusában kineveztek az MBSZ szakmai igazgatójának.

Noha a KIMBA és az MBSZ egymástól különálló szervezetként működik, előbbi filozófiáját szorosan összefűznék a szövetségével. Ily módon szinte evidens, hogy a sportág új hazai fellegvárában Bácsi Péter a szakmai igazgató.

„Összhangban kell tartani a munkát, hiszen az itt készülő gyerekek többségéből válogatottakat nevelnénk. Az éves terv és program összeállításáért, a mesterekkel való folyamatos kapcsolattartásért egyaránt felelek, de a munkám ennél jóval komplexebb. Nem csupán a birkózókat fejlesztenénk folyamatosan, hanem az edzőinket is, így tarthatjuk a legmagasabb szinten magunkat.”

Ahogyan azt az MBSZ elnöke, a nevelőműhely szakmai felelőse, Bacsa Péter korábban már kifejtette: nem kell feltalálni a spanyolviaszt. A 2001-ben indult legendás Mr. Tus birkózóakadémián készülő sportolók 5 arany-, 5 ezüst- és 10 bronzérmet nyertek a világversenyeken. A már bevált módszer tehát adott.

„A Mr. Tusban nevelkedett klasszisoknak is leesett az álla, amikor meglátták ezt a gyönyörű létesítményt. Azóta sokat fejlődött a világ és a birkózás; nekünk az a feladatunk, hogy ezzel a folyamattal tartsuk a lépést. Mindenünk megvan ahhoz, hogy sikeresek legyünk; a kiemelkedő körülmények mellett a nemzetközi versenyekre és az edzőtáborokra is lehetőségünk nyílik járni, ráadásul az orvosi, valamint a dietetikai hátteret egyaránt biztosíthatjuk. A célunk egyértelműen az, hogy mindhárom fogásnemben a lehető legmagasabb szintre jussunk!”

Jelenleg három szőnyegen zajlik a munka Csepelen. Bácsi reméli, mihamarabb használhatják a rendelkezésre álló kilenc tréningfelületet. De kiknek ajánlja a csatlakozást, és mit ígér nekik?

„Elkerülhetetlen, hogy központosított felkészülésben vegyen részt az, akinek igazán nagy álmai vannak ebben a sportban. Az átigazolástól sem kell tartani, mindenki a saját egyesülete színeiben versenyezhet; fontos, hogy megmaradjon a kötődés a klubbal. Vannak partneriskoláink, így biztosíthatjuk a megfelelő mennyiségű és minőségű edzést. A szállás jelenleg a Weiss Manfréd Kollégiumban van, amelynek szintén kiemelkedő adottságai vannak. A tervek szerint 2022-ben készül el a mi kollégiumunk, amely világszínvonalú lesz.”

A szakmai igazgató persze hozzáteszi, a gyerekeknek élniük kell ezzel a lehetőséggel: a minden birkózóigényt kielégítő feltételek mellett szükség van a kőkemény és alázatos munkára is. S ha valaki, ő tudja igazán, hogy a sportág iránt tanúsított alázat és odaadás megtérül: Péter 25 éves koráig küzdött az első igazán kiemelkedő nemzetközi eredményéért.

„Utánpótláskorúként mindig hiányzott valami, sosem jött ki a lépés. Pedig a junioréveimben végig válogatott voltam. Akadtak azonban biztató jelek, amelyekből erőt meríthettem, emiatt tartottam ki a birkózás mellett, és dolgoztam megállás nélkül, teljes erőbedobással. A felnőttkarrierem sem indult zökkenőmentesen: huszonnégy éves koromig harcoltam azért, hogy bekerüljek a felnőtt nemzeti együttesbe. A történetem tanulsága az, hogy fontos az utánpótlás-eredmény, de igazán az a mérvadó, a felnőttmezőnyben meddig jut el az ember. Ahhoz, hogy valakiből nagy klasszis váljon, rengeteget kell edzenie és alázatosan, tudatosan élnie a mindennapokban.”

Írta: Krasznai Bence