A Nemzeti Sport hosszú cikket közölt olimpiai induló, világbajnok kötöttfogású 87 kilogrammos ösztöndíjas sportolónkkal, Losonczi Dáviddal, aki mások mellett párizsi céljairól is nyilatkozott. Az anyagot alább változtatás nélkül közöljük.
2023. SZEPTEMBER 24. – Losonczi Dávid pályafutásának talán legmeghatározóbb napja. A belgrádi világbajnokság döntőjében a török Ali Cengizzel küzdött, az ESMTK-KIMBA kiválósága egyértelműen tusolta riválisát, ám ezt a bírók nem adták meg. A magyar fiú így 8:7-es vereséget szenvedett, és ezüstérem került a nyakába.
„Mondhatni, sok idő eltelt azóta, jóval tisztábban látom a történteket. Borzalmasan fáradtan léptem szőnyegre a török ellen, tényleg kiadtam magamból mindent. Az már rögtön egyértelmű volt, hogy nem ütötték le a tust a javamra, de nem azt néztem, mit vettek el tőlem, hanem azt, hogy kinn vagyok az olimpián, és majd ott megmutatom, ki a jobb. Elfogadtam a második helyet, így amikor a magyar szurkolók a riválisom dobogóra lépésekor pfujolni kezdtek, nyugalomra intettem őket. Így volt tisztességes, így volt sportszerű” – emlékezett vissza a történtekre Losonczi.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem viselték meg a történtek. Az eredményhirdetés után, a doppingellenőrzésen azért előtörtek belőle az érzelmek.
„A Magyar Birkózók Szövetsége szakmai igazgatója, Bácsi Péter szólt, hogy az UWW elnöke, Nenad Lalovics beszélni szeretne velem. A »nagy medve« meghatottan átölelt és azt mondta, mindenki látta, mi történt, mindenki tudja, ki az igazi győztes, és az egész birkózótársadalomnak nagy veszteség, hogy nem az én kezemet emelték a magasba. Itt realizálódott bennem, hogy tényleg megfosztottak az aranyéremtől, előtört belőlem minden, és a vállára dőlve zokogtam.”
Losonczi amondó, ennek a pillanatnak is köze lehetett ahhoz, hogy november 13-án Lalovics arról értesítette az MBSZ-t, hogy az UWW utólag neki is megítélte a világbajnoki aranyérmet.
„Lalovics nem sokkal a döntés előtt részt vett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság mumbai kongresszusán, ahová épp azt a zakót vitte magával, amelyiket telesírtam. Ekkor ismét eszébe juthattak a történtek. Addigra persze kicsapódott rajta a só, emiatt nagyon foltos lett. Az MBSZ ügyvezető alelnökével, Bacsa Péterrel azt üzente nekem, hogy lógok neki öt euróval a tisztítás miatt.”
Az UWW-határozat után Ali Cengiz interjút adott a Nemzeti Sportnak, amelyben ugyan sportszerűen gratulált, apró jelzésekkel érzékeltette, hogy nem szimpatizál a helyzettel.
„Szerintem nem kezelte túl jól a történteket, a gratuláció mellett éreztem némi ellenszenvet is a szavaiban. Ettől függetlenül megmaradt a jó viszonyunk, noha a belgrádi eseményekről és az UWW döntéséről azóta egyszer sem beszéltünk egymással.”
Losonczi Dávidnak nem indult jól ez az év. A januári zágrábi UWW-rangsorverseny első körében technikai tussal kikapott az orosz Alan Osztajevtől.
„Borzalmas viadal volt, nem akartam birkózni, előtte néhány nappal szó is esett róla, hogy kihagyom. Ennek egyszerűen mentális okai voltak, télen mondhatni depresszióval küzdöttem. Ez nem azt jelenti, hogy nem edzettem, hanem azt, hogy lélekben folyamatosan nyúzott és letört voltam. Először fel kellett dolgoznom, hogy gyakorlatilag elvették tőlem a világbajnoki aranyérmet, majd azt, hogy utólag mégis nekem ítélték. Egyik sem egyszerű. A Belgrádban történtek után rendkívül mélyre csúsztam, majd úgy lettem világbajnok, ahogyan előttem korábban senki. Hirtelen olyan magasra emelkedtem, hogy alig fogtam fel. Huszonhárom évesen világbajnok lettem, elértem az egyik legnagyobb álmomat. S noha tudtam, hogy előttem van az olimpia, újra meg kellett találnom a kellő motivációt. Nagyjából április elején léptem át a saját árnyékomat – ahogy megjött a jó idő.”
Egyébként ez amúgy is igaz világbajnokunk pályafutására. Télen általában nem megy jól a birkózás neki, viszont nyárra általában megállíthatatlanná válik.
„Az évnek ezen szakaszában érzem magam a legfelszabadultabbnak, a téli alapozást követően ilyenkor érek be igazán a szőnyegre. De ez nem csak az én érdemem, rengetegen segítik a munkámat.”
Júniusban, a BOK-csarnokban rendezett Polyák Imre–Varga János-emlékverseny elődöntőjében ismét összejött a Losonczi–Cengiz párharc. Írni sem lehetett volna jobb forgatókönyvet. A második menetben, 6:1-es vezetésnél ugyanabban a helyzetben tusolta a törököt, mint Belgrádban…
„Csak ezúttal leütötték! Éreztem, hogy gyengébb nálam, sokkal jobban tudtam menni előre. Akadt két érdekes helyzet az elején, amit nem ítéltek meg a javamra, de aztán derékra támadtam, így már három nullra vezettem. A második három percben leküldtek a szőnyegre, ugyanazt akarta megcsinálni rajtam, mint Belgrádban, és ugyanúgy belefogtam. Őszintén, én sem értem, ez hogyan történhetett meg ebben a formában – nem lehet más, csak a sors fintora. Előtörtek belőlem az érzelmek, hirtelen eltűnt belőlem az összes negatív érzés, amely a vébédöntőhöz köthető. Mert ebből bőven volt azért még, görcs és frusztráció is volt bennem amiatt, hogy akkor és ott nem adták meg a tust.”
Kíváncsiak voltunk arra, kijelenthető-e, hogy az olimpián Ali Cengiz a legnagyobb ellenfele.
„Nem gondolom, hogy így lenne. Ugyanúgy tekintek az összes riválisomra, s ugyanúgy felkészülök mindenkiből, hiszen nem lehet tudni, ki milyen formában érkezik Párizsba. Elkezdhetném elemezgetni őket, de teljesen felesleges, mindenkit meg kell verni, ez a lényeg.”
Azt azonban nem jelenti ki előre, hogy olimpiai bajnok lesz.
„Nem szeretnék pluszterhet tenni magamra ezzel. De azt beismerem, hogy előre az ezüstöt és a bronzot sem írnám alá.”
A LEGNAGYOBB ELLENFELEK
Ali CENGIZ (török)
Kiemelkedő képességeit először 2015-ben, Brazíliában bizonyította, amikor junior-világbajnoki címet ünnepelt. Sok idő telt el, mire igazán beért a felnőttmezőnybe, először a 2022-es belgrádi vb-n állt dobogóra világversenyen. A 28 éves klasszisnak a magyarokkal meggyűlik a baja, 2023-ban a zágrábi Eb döntőjében Takács Istvánnal szemben maradt alul, majd amikor azt hitte, kellő revansot vett Losonczi legyőzésével a világbajnokságon, az UWW elismerte, nem az ő kezét kellett volna a magasba emelni. Ettől függetlenül őt is világbajnokként tartják nyilván.
Zsan BELENJUK (ukrán)
Igazi legenda, 2019 óta tartó politikai karrierje mellett továbbra is a legmagasabb szinten űzi a sportágat. Két világ- és három Európa-bajnoki címet követően 2021-ben Tokióban az olimpiai dobogó felső fokára állt fel. Mindenki tudja, mekkora egyéniség, mégis sötét lóként utazik Párizsba, hiszen a tokiói játékok után mindössze két világversenyen szerepelt: a tavalyi vb-n bronzéremmel szerezte meg a kvótát, majd az idei Eb-n ugyancsak a harmadik helyen végzett a 33 éves sportoló.
Alekszandr KOMAROV (szerbiai)
Ahol elindul, ott általában diadalmaskodik. Ötből öt utánpótlás-világbajnokságot és korosztályos Európa-bajnokságot nyert meg – még orosz színekben. A most 25 éves birkózó a felnőttek között 2021-ig két Eb-bronzérmet szerzett, majd idén, immár honosított szerb sportolóként – Belenjukot és Cengizt is legyőzve – Európa-bajnok lett Bukarestben. Az olimpiai kvótát első próbálkozásból, az áprilisi európai olimpiai kvalifikációs versenyen megszerezte.
A PÁRIZSI PROGRAM
Kötöttfogás, 87 kg. Augusztus 7., szerda: nyolcaddöntő, 11.30; negyeddöntő, 12.50; elődöntő, 18.35. Augusztus 8., csütörtök: vigaszág, 11.00; bronzmérkőzés, 20.05; döntő, 20.30+
EZ TÖRTÉNT TOKIÓBAN
Nagy kérdés volt, mire lesz képes az Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes Lőrincz Viktor Japánban, hiszen az olimpia évében nem úgy sikerültek neki a nemzetközi versenyek, ahogy szerette volna. A főtáblán augusztus 2-án küzdött délelőtt, azon a napon, amelyiken az esti programban bátyja, Lőrincz Tamás (77 kg) olimpiai bajnoki címmel megkoronázta a karrierjét. És Viktor is nagyot dobott! A nyolcaddöntőben simán, 6:1-re verte a kirgiz Atabek Aziszbekovot, a negyeddöntőben 1:1-gyel, később szerzett ponttal visszavágott a német Denis Kudlának a 2016-os Rio de Janeiró-i olimpián elcsalt bronzmeccsért, majd az elődöntőben nagyon meggyőző birkózással, 9:2-vel maga mögé utasította az egyiptomi Mohamed Metvallit. Az augusztus 3-i fináléban az ukrán Zsan Belenjuk következett, aki rendkívül taktikusan birkózva 5:1-re megnyerte a döntőt, s olimpiai bajnok lett. Lőrincz Viktor nyakába tehát a nagyon szépen fénylő ezüstérem került, s ezzel nem kérdés, méltó módon vonulhatott vissza testvérével együtt.
Írta: Nemzeti Sport, K. B.
Fotó: Kovács Tamás/MTI