A Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) három növendéke, a nevelőműhely olimpiai bajnok szakmai igazgatója, Lőrincz Tamás, valamint a kötöttfogású edzője, Cifferszky Ákos mesélt arról, milyen tapasztalatokkal gazdagodott az Iránban nemrégiben tartott edzőtáborban.
A fiatalok és a szakmai stáb öt tagja összesen tíz napot töltött Iránban, ahol a gyerekek először a fővárosban, Teheránban dolgoztak, majd átutaztak az ország észak-keleti sarkában található Szarahsz városába, ahol néhány edzés után versenyen vettek részt.
„Akadémiánk tavaly szeptemberben nyitotta meg kapuit, akkor kezdődött el gőzerővel a munka. A sportolóknak sok hazai és nemzetközi versenyen volt lehetőségük elindulni, de nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy amennyiben van rá lehetőségünk – márpedig van –, akkor ezek a gyerekek jussanak el olyan birkózó-nagyhatalmakhoz is, ahova nekünk sokkal később adatott meg elutaznunk. A saját bőrükön megtapasztalhatták, hol tartanak korosztályukban a világ legjobbjaihoz képest, és azt is, hogy mennyit kell fejlődniük. Nagyon jó visszajelzés volt, nekik és nekünk is” – vélekedik az akadémia szakmai igazgatója, Lőrincz Tamás.
A KIMBA sportolói közül Fige Levente bronzérmet nyert, Cseh Balázs pedig az ötödik helyen zárt a nívós nemzetközi viadalon. Nem kérdés, nagyon sokat tanultak belőle.
Utóbbi így fogalmazott: „Az edzéseken sokat javult a technikám állásból, a versenyen pedig küzdésben fejlődtem. Jó volt azt is látni, hogy mennyire szeretik az emberek Iránban a birkózást.”
A sportág ottani népszerűségéről nemrégiben a Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) ügyvezető alelnöke, a KIMBA ügyvezetője, Bacsa Péter is elmondta a tapasztalatait: „Iránban a birkózás toronymagasan a legsikeresebb sportág; amikor megérkezett a felnőttválogatottjuk a csarnokhoz, több százan álltak a létesítmény kapuja előtt azért, hogy fotókat készítsenek” – mondta Bacsa.
Fige Levente kiemelte, neki melyek voltak a tábor legfőbb tanulságai: „Kifejezetten ügyes, jó, erős és dinamikus birkózók ellen küzdöttünk. Úgy érzem, nagyon sokat tanultam, tudatosult bennem, hogy technikailag rengeteget kell még fejlődnöm ahhoz, hogy odaérjek a világ élvonalához.”
Zóni Dániel noha nem ért el helyezést a versenyen, fontos tapasztalatokat szerzett: „A birkózóközpont és az edzések tetszettek a legjobban, érdekes volt, hogy mindenki fotót szeretett volna csinálni a magyarokkal. A versenyen is pozitív élményeket szerzetem, de az kicsit furcsa volt, hogy a velem azonos súlyban szereplők »egy számmal nagyobbak voltak« nálam.”
A KIMBA mesterei közül Cifferszky Ákos is a csapattal tartott, ő arról beszélt, melyek voltak a legfőbb különbségek a magyar és az iráni sportolók között: „Azt gondolom, hogy fizikailag és technikailag is jobbak voltak nálunk, de nem volt akkora a különbség, mint amekkorára számítottunk. Behozható a lemaradásunk, és ezért is dolgozunk itt, a Kozma István Magyar Birkózó Akadémián.”
Lőrincz Tamás szerint a gyerekek emberileg is sokat kaptak az Iránban eltöltött tíz nap alatt: „Biztos vagyok abban, hogy jobban értékelik azt, amilyük van. Az iráni vidéken láthatták, milyen körülmények között dolgoznak és élnek az ottaniak – arrafelé az angol vécé a mai napig luxus. Továbbá fiatalként a sportoló hajlamos elhinni magáról, mennyire jó, miután nyert egy-két versenyt. Itt szembesülhettek azzal, hogy messze vannak még a világ élmezőnyétől. Biztos vagyok benne, hogy ezáltal reálisabban látják magukat, és még nagyobb erőbedobással küzdenek az álmaikért.”
Írta: K. B.
Fotó: iwf.ir
A megjelenést támogatta:
